Pillanatkép a tehetséggondozás erőforrásairól

Bármely koncepció vagy átfogó fejlesztés egyik előfeltétele a rendelkezésre álló és potenciális erőforrások számbavétele. Igaz ez az oktatásra vagy annak részterületére, a tehetséggondozásra is. Nem mindig kézenfekvő azonban, hogy egy adott terület szempontjából mik a releváns erőforrások, vagy egyáltalán mit tekinthetünk annak. Jelen írás célja az erőforrás fogalomkörének feltérképezése a szélesebb társadalmi jelenségek felől közelítve a tehetséggondozás felé, valamint az EFOP-3.2.1 Tehetségek Magyarországa kiemelt projektben zajló, erőforrások azonosítását célzó kutatások fontosabb eredményeinek vázlatos áttekintése.1 Bemutatásunkban hangsúlyos a Tehetséggondozás a köznevelési intézményekben 2017 című országos reprezentatív adatfelvétel (SORECO, 2018), amely több kutatásunk számára fontos adatforrás és egy országos pillanatkép megrajzolásának elsődleges bázisa. Ezen kívül néhány, a nagymintás adatfelvételhez nem kapcsolódó kutatásunk eredményeiről is beszámolunk.

I. Az erőforrások természete

Az erőforrás A magyar nyelv értelmező szótárának meghatározása szerint „Olyan (szellemi, anyagi, gazdasági, társadalmi stb.) tényező, mely erőt, lehetőséget szolgáltat v. alkalmas eszköz vmely cél megvalósításához, vminek fejlesztéséhez. […]” (Erőforrás, 1959–1962). Az erőforrások vizsgálata számos szakterületen tölt be központi szerepet a fizikától az ökológián keresztül a mentálhigiénéig. A fogalom tehetséggondozásra vonatkozó értelmezése előtt tegyünk egy rövid kitekintést a humán tartományok, közelebbről az irodalom, a gazdaságtörténet és a szociológiaelmélet területére.

Célok és aszimmetria

Ha igazán közismert, az erőforrások problematikáját középpontba állító irodalmi műhöz akarunk fordulni, elsők közt juthat eszünkbe Daniel Defoe idén 300 esztendeje megjelent Robinson Crusoe című regénye (Defoe, 1719), amelyet Szerb Antal méltán nevezett az emberiség közös kincsének (Szerb, 1962, p. 391.). A regény hőse a magányos túlélésért küzd egy korlátozott erőforrásokkal rendelkező szigeten, amelyet naplójában a Kétségbeesés Szigetének keresztel. Az erőforrások egy részét úszva, önmagában hordozva (gondolkodásmód, ismeretek, készségek), illetve a megrongálódott hajóról tutajon szállítva (szerszámok, fegyverek, könyvek) menekíti partra; másik részét a szigeten leli fel (ivóvíz, fák, kecskék), míg harmadik részük a történet folyamán kívülről érkezik a szigetre (embertárs). A rendelkezésre álló eszközök igen változatosak, de összességében hiányosak, korlátozottak, aszimmetrikus struktúrát alkotnak. Így szigorúan megszabják a fejlődés és a célok (hazatérés) elérésének lehetőségeit, amelyben végül külső véletlen (hajó érkezése) játszik döntő szerepet. Szemléletes az öt hónapon át cédrusfából balta és véső segítségével készített csónak epizódja, amelyet a regényhős végül nem tud egyedül vízre helyezni, így munkája – és egy időre reménye is – elvész. Eljátszhatunk a gondolattal, vajon mi történik, ha a hajó teljes legénysége túléli a hajótörést. Kevés lett volna a hajótöröttek fennmaradáshoz szükséges erőforrás, vagy együtt hatékonyabban ki tudták volna használni ezeket? Vízre kerül-e a csónak, mire elfogynak a kecskék? Kontrollcsoport hiányában a lehetséges válaszokért egy bolygó méretű sziget és az azt benépesítő emberiség történtéhez kell fordulnunk.

Növekedés és korlátok

Cipolla (1962) olasz gazdaságtörténész a világ történetét az elérhető erőforrások alapján három korszakra osztotta, amelyek mindegyikét egy-egy kulcserőforrás (elejthető állatok és vadon termő növények; termőföld; ásványkincsek) kiaknázása határozott meg. Az uralkodó erőforrás limitet képezett a népesség növekedésében és más lehetőségeiben; a társadalom és kultúra szerveződési szintjeiben. A limit következtében egy adott erőforrás által meghatározott korszakban egy ideig nőtt, majd az újabb kulcserőforrás megjelenéséig stagnált vagy hullámzott a népesség. A vadász-gyűjtögető életmód a maihoz képest elenyésző számú népesség eltartására volt képes, míg a mezőgazdaság megjelenésével drámaian megnőtt a bolygó népessége, ami azonban idővel szintén elérte felső korlátját, újabb és újabb népesedési válságokat idézve elő.  Ez a második korlát csak akkor szakadt át, amikor az ásványi eredetű erőforrások elterjedtek, és tehermentesítették, illetve új termékeikkel hatékonyabban kiaknázhatóvá tették a termőföldet. Az újabb korszakhatár – az ásványkincseken alapuló ipari forradalom – után ismét drámai népességnövekedés következett be, amely a világ számos pontján máig tart. A három rezsim határpontjain tetőző népesség a vadász-gyűjtögető korszak vége fele (Kr. e. 10 000) 6 millió fő, a mezőgazdasági korszak végén (1750) 771 millió fő, a mai tizede lehetett (Livi-Bacci, 1999. 49.). Wrigley (2006) brit demográfus még letisztultabb keretbe helyezi a folyamatot: az erőforrások tekintetében egy organikus és egy szervetlen ásványokon alapú rezsimre osztotta a világ (erőforrásainak) történetét. Globális perspektívából visszatekintve a Kétségbeesés Szigetére, az lehet a benyomásunk, hogy az első látásra igen korlátozott erőforrások bármennyi (igaz, megfelelő ütemben érkező) hajótöröttet képesek eltartani, ha a jövevények kellő tempóban tudják felismerni és kiaknázni a rendelkezésre álló erőforrásokat az ehető bogyóktól a kecskefejésen és a bányászaton át a magfúzióig. Az erőforrások örvendetes mennyiségi következményeiből (népességszám) azonban még nem következik sem a káros externáliák (kecskék kihalása, rabszolgaság, globális felmelegedés) hiánya, sem a pozitív hatások (az átlagos) egyén szintjén történő kumulálódása (életminőség javulása, egyéni képességek optimális fejlődése). Az erőforrások és az egyéni képességek kibontakozásának kapcsolatát érdemes ezért előbb az egyéntől eltávolodva, a társadalmi folyamatok felől megközelíteni.

Gazdasági, társadalmi, kulturális tőke

Az emberi közösségekben az erőforrások néha különösen viselkednek: felhalmozódnak, átalakulnak, elrejtőznek és ismét felszínre törnek. Ezen dinamikus jelenségek megragadására jött létre a társadalomtudományokban a tőke fogalma. A tőke hol az erőforrás szinonimájaként, hol egy típusaként vagy megjelenési formájaként használatos a különböző területeken; általában olyan befektetett értéket jelent, amely tulajdonosa számára újabb értékeket teremt. Marx Tőkéjének második kötete (1962) foglalkozik az ipari (értsd: gazdasági) tőke típusaival, illetve annak mechanizmusával, hogy ezek – áru-, pénz- és termelőtőke – körforgásuk során miként alakulnak át egymásba. Bourdieu (1999) francia szociológus – Marxszal is vitatkozva a társadalmi egyenlőtlenségek jelenségéről – úgy találta, hogy a gazdasági tőke mellett több más tőketípus – így a kulturális és társadalmi tőke is hozzájárul a társadalmi csoportok elkülönüléséhez; és ezen tőketípusok esetében is megfigyelhető valamifajta felhalmozási folyamat, illetve a különböző tőkefajták közti egymásba játszás; transzformáció. Bourdieu a francia egyetemi oktatás rendszerének vizsgálatakor úgy találta, hogy a tanulók közti teljesítménybeli különbségeket nem magyarázza meg a tanulók körében valamiféle véletlenszerűen eloszló tehetség. A különbségek magyarázatát a családok generációkon át felhalmozott kulturális tőkéjében találta meg, amelynek egy bizonyos, a tanuló belépésekor meglévő, családi szocializációja során elsajátított (ismeretekben, készségekben tetten érhető) szintjét az intézmény adottnak veszi, újratermelve (nem pedig csökkentve) ezzel a már eleve meglévő különbségeket. A különböző tőketípusok transzformálhatók. A gazdasági tőke például a tehetős család által tanulásra biztosított (szabad)idő formájában kulturális tőkévé alakítható, amely az eredményes tanuláson keresztül a jobb iskolába történő bejutásban, sikeres továbbtanulásban realizálódik, ezáltal a munkaerőpiacon a társadalom által elismert végzettségnek és az (elit)iskolai kapcsolatok társadalmi tőkéjének gazdasági tőkévé történő visszaforgatásához járulhat hozzá. Az így szerzett gazdasági tőke révén a körforgás ismét kezdődhet elölről az utódok számára kulturális tőke felhalmozására biztosított (termelőtevékenységektől mentesített) tanulási idő formájában. A kulturális tőke inkorporált (szerzett tartós készségek), tárgyiasult (festmények, könyvek, gépek) és intézményesített (iskolai végzettségi titulusok) formájában van jelen. A társadalmi tőke kapcsolati tőke és szívességek nyújtása révén megszerzett lekötelezettségi tőke formájában is létezik. Bár a született képességek révén megjelenő tehetség szerepével kapcsolatban szkeptikus, a(z azonos mértékű) társadalmi tőke kihasználásának képessége területén Bourdieu is elismeri a jelentős egyéni különbségek és a tehetség szerepét.2

Tehetség és erőforrások

Bourdieu tőkefogalmából kiindulva, de a tehetség kutatásának pedagógiai-pszichológiai eredményeit is figyelembe véve alakította ki a tehetség kibontakozására ható erőforrások rendszerezését a Ziegler, Baker (2013) szerzőpáros. A szerzők Ziegler (2005) akciotóp elméletének3 továbbfejlesztéseként külső és belső erőforrásokra, más néven oktatási és tanulási tőkére osztották fel a legfontosabb hatótényezőket. A személy mint komplex rendszer a környezethez történő alkalmazkodási folyamat során alakítja ki professzionális cselekvéskészletét (akciórepertoár), azaz szakértelmét, amelynek kibontakozását az alábbi külső és belső erőforrások támogatják az adott tartomány vonatkozásában:

Külső erőforrások (oktatási tőke):

• gazdasági oktatási tőke
• kulturális oktatási tőke
• társadalmi oktatási tőke
• infrastrukturális oktatási tőke
• didaktikai oktatási tőke

Belső erőforrások (tanulási tőke):

• organikus tanulási tőke
• cselekvési tanulási tőke
• cél tanulási tőke
• tapasztalati tanulási tőke
• figyelmi tanulási tőke

Míg Bourdieu a különböző tőketípusokat mint csoportképző tényezőket mutatja be az egyenlőtlenségek kialakulásának magyarázataként, az akciotóp modellen belül az egyéni fejlődési utakat segítő tényezőként tűnnek fel. Ahogy Marxnál az áru-, pénz- és termelőtőke körforgása, Bourdieu-nél a gazdasági, kulturális és társadalmi tőke transzformációja jelentik modelljeik dinamikus aspektusát, Zieglernél a személy és környezete, illetve a különböző tőketípusok közötti interakció, valamint az adaptáció, amely során a személy felhasználja a különböző erőforrásokat egy adott tartomány vonatkozásában releváns cselekvésrepertoárja kialakításához. A személy és környezete egyaránt összetett, egymással is interakcióban lévő elemekből felépülő rendszert alkot, amelyben az erőforrások kölcsönhatása révén az egyes elemek egymáshoz is alkalmazkodva fejlődnek (koevolúció). Az egyes tartományok vonatkozásában más és más a megfelelő környezet, vagyis az erőforrások optimális kombinációja. Más feltételek szükségesek a kártyajátékos, a kosárlabdázó és a matematikus képességeinek kibontakozásához (Ziegler, Vialle, Wimmer, 2013).

A továbbiakban az erőforrások fenti rendszerezése mentén mutatjuk be a Tehetségek Magyarországa program keretében zajló kutatásokat.

II. A Tehetségek Magyarországa projekt kutatási programja

Az Új Nemzedék Központ az EFOP-3.2.1 projekt keretében átfogó kutatási programot indított a tehetséggel összefüggő jelenségek vizsgálata, a tehetségek hazai helyzetének részletes feltérképezése, illetve az erre épülő beavatkozási pontok meghatározása érdekében. A kutatási program a tehetséges egyén, a pedagógus, a támogató intézményrendszer, valamint a munkaerőpiac koordináta-rendszerében vizsgálja a tehetséggel összefüggő jelenségeket. Kutatásaink anyahajóját a Tehetséggondozás a köznevelési intézményekben 2017 című nagymintás adatfelvétel jelenti (SORECO, 2018), amely 2017 őszén zajlott le település- és intézménytípus szerint reprezentatív mintán, a nevelési-oktatási intézmények 10%-át felölelve. A mintavétel mindazon nevelési-oktatási intézménytípusokat érintette, amelyek számára a köznevelési törvény feladatként írja elő a tehetséggondozást; azaz az általános iskolákat, alapfokú művészetoktatási intézményeket, szakiskolákat, szakközépiskolákat, szakgimnáziumokat, gimnáziumokat és kollégiumokat. Az adatfelvétel során 479 intézményvezetővel valósult meg az intézményvezetői kérdőív személyes lekérdezése, 1427 pedagógussal a pedagógus kérdőív online felvétele, valamint ugyanezen iskolák diákjaihoz tartozó szülők körében a szülői kérdőív online felvétele 467 szülővel. A nagymintás adatfelvétel kérdőívei kilenc kutatási téma kérdésblokkjaiból álltak össze. A kapcsolódó kutatások az adatfelvétel kvantitatív eredményeit felhasználva, valamint saját, kvalitatív mintára épülő – fókuszcsoport, interjú, dokumentumelemzés módszerét alkalmazó – vizsgálatokat végezve állították elő az elemzések alapjául szolgáló adatokat. A kilenc kutatási téma:

• Tehetséges gyermekek szülei tehetséggondozásban való részvétele és elvárásai (Imre, 2018)
• Az oktatási rendszer és a tehetséggondozás a tehetséggondozáshoz való egyenlő hozzáférés szempontjából (Homoki, Kállay, 2018)
• A tehetséggondozás humán erőforrásai és a tehetségsegítés eszközerőforrásai (Kalocsai, 2018)
• A tehetséggondozás szereplőinek és intézményeinek hálózati együttműködése (Kovács, Horváth, 2018)
• A tehetségbarát intézményi tanulási módszerek elmélete és gyakorlata (Rapos, Lénárd, 2018a)
• A pedagógusok tehetséggondozással kapcsolatos előzetes ismeretei (Sass, Bodnár, 2018)
• Középiskolások tanulók jövőképe és iskolai karrierje (Kun, Rákóczi, 2018a)
• Tehetség-életpályamintázatok (Kun, Rákóczi, 2018b)
• Tehetséges diákok motivációs állapotának keresztmetszeti és longitudinális vizsgálata eltérő nevelési-oktatási környezetben (Gaskó, Pajor, 2018)

A kutatási programon belül további, a 2017-es nagymintás adatfelvételhez közvetlenül nem köthető kutatások is zajlanak, amelyek ugyancsak kapcsolódnak a tehetséggondozás erőforrásainak jelenségköréhez. Ilyenek a tehetséggondozás pedagógiai környezetének tágabb, az oktatási rendszer szabályozását, valamint a pedagógusképzés és -továbbképzés kapcsolódó tartalmi és személyi feltételeit vizsgáló kutatások:

• Az oktatási rendszer tehetségszempontú átjárhatóságát biztosító szabályozás (Seres-Busi, 2018)
• A pedagógusképzésben és az akkreditált pedagógus-továbbképzési rendszerben előforduló tehetségszempontú képzési elemek (Rapos, Lénárd, 2018b)
• Kiemelkedő képességű pedagógusok, pedagógiai tehetségek egyéni jellemzői (Kovács, Orgoványi, 2018)

Az oktatási rendszeren túlmutató összefüggéseket vizsgálnak a tehetség munkaerőpiaci hasznosulásával, valamint az országos szintű tehetségmenedzsment eszközeivel kapcsolatos vizsgálatok:

• A munkaerőpiaci tehetséghasznosulás (Tóth, 2018)
• Nemzetközi tehetségindexek összehasonlító vizsgálata (Szepesi, Herczeg, Lénárd, 2018)4

A kutatási eredmények ismertetése kapcsán térjünk vissza a tehetséggondozás erőforrásainak rendszerezéséhez. A Tehetségek Magyarországa projekt kutatási programjában a belső erőforrások vizsgálata vonatkozásában három, több hullámban megvalósuló, longitudinális5 kutatást folytatunk – Középiskolai tehetségek jövőképe és iskolai karrierje, Tehetség életpálya-mintázatok és Tehetséges tanulók motivációs állapota címmel. Ezeknek a kutatásoknak az eredményei 2020-ban várhatók, így a továbbiakban a külső erőforrásokat érintő kutatásokat tárgyaljuk a Ziegler-Baker-féle rendszerezés szerinti kategóriák mentén bemutava:

• Gazdasági oktatási tőke

Nemzetközi tehetségindexek összehasonlító vizsgálata

• Kulturális oktatási tőke

Tehetséges gyermekek szülei tehetséggondozásban való részvétele és elvárásai

• Társadalmi oktatási tőke

Az oktatási rendszer és a tehetséggondozás a tehetséggondozáshoz való egyenlő hozzáférés szempontjából

• Infrastrukturális oktatási tőke

A tehetséggondozás humán erőforrásai és a tehetségsegítés eszközerőforrásai

A tehetséggondozás szereplőinek és intézményeinek hálózati együttműködése

Az oktatási rendszer tehetségszempontú átjárhatóságát biztosító szabályozás

• Didaktikai oktatási tőke

A tehetségbarát intézményi tanulási módszerek elmélete és gyakorlat

A pedagógusok tehetséggondozással kapcsolatos előzetes ismeretei

A pedagógusképzésben és az akkreditált pedagógus- továbbképzési rendszerben előforduló tehetségszempontú képzési elemek

Kiemelkedő képességű pedagógusok, pedagógiai tehetségek egyéni jellemzői

A munkaerőpiaci tehetséghasznosulás

III. Az oktatási tőke a kutatások fényében

Az alábbiakban néhány fontosabb eredményt ismertetünk kutatásainkból. A bemutatásban elsősorban írásunk középpontjában álló, a külső erőforrásokkal összefüggő megállapításokat emeltük ki. A továbbiakban is a külső erőforrások vagy oktatási tőke fent tárgyalt felosztását követjük, minden típus kapcsán egy-egy, illetve a didaktikai oktatási tőke esetében – kiemelt jelentőségénél fogva – négy előrehaladott állapotban lévő kutatásunk eredményeit ismertetve.6

Gazdasági oktatási tőke

Nemzetközi tehetségindexek összehasonlító vizsgálata

Nemzetközi összehasonlításban az országok tehetségpotenciálját, illetve e potenciál hasznosítását, tehetségmenedzsment képességét kompozit indexek mérik (Global Talent Index [GTI], illetve Global Talent Competiveness Index [GTCI]), amelyek az Economist Intelligence Unit, illetve az Institut Européen d’Administration des Affaires (INSEAD) elemzésein alapulnak. Ezek a mutatók az országok tehetségpotenciálját, illetve annak kiaknázását különféle részmutatók csoportjainak összegzésével írják le. Az indexek hazai és nemzetközi összehasonlításban egyaránt fontosak, viszont kialakításuk módszertanával, a mérés érvényességével és más vonatkozásaival kapcsolatban számos vita zajlik.  Az elemzés célja az volt, hogy pontosabban lássuk, hogy a GTI és a GTCI mutatókat milyen koncepcionális keretek alapján alakították ki, milyen jelenségeket mérnek, milyen keretek között használhatók a magyarországi viszonyok között, illetve milyen lehetőségek vannak hiányosságaik korrigálására, új, a gazdasági élet szereplői számára releváns indikátorok kialakítására.

Néhány megállapítás:

• A két kompozit index az országok pozícióját értékeli a tehetségekért folytatott versenyben.
• Egyaránt vizsgálják a tehetségnevelés, -vonzás és -megtartás tényezőit.
• A tehetségindexek elsősorban politikai és üzleti döntéshozóknak készülnek.
• A vállalati tehetségmenedzsment mérőszámai hangsúlyosabbak, mint az oktatás mutatói.
• A GTI és a GTCI indexek közül az utóbbi rendelkezik transzparens, visszafejthető számítási módszertannal.
• Egyes országok összehasonlító adatai esetenként különböző évekből származnak.
• A GTCI folyamatos javítási kísérletei akadályozzák az évek közti megbízható összehasonlítást.
• Hasznos lenne a legfrissebb módszertannal kiszámított értékeket visszamenőlegesen is előállítani a trendek megragadása céljából.
• Érdemes lenne egy szűkebb országcsoport (pl. Közép-Európa vagy V4) vonatkozásában azonos időszakból, homogénebb forrásbázisból származó adatokat tartalmazó indexváltozatot létrehozni.

Kulturális oktatási tőke

Tehetséges gyermekek szülei tehetséggondozásban való részvétele és elvárásai

A kutatás célja a szülők tehetséggel, tehetséggondozással kapcsolatos beállítódásának megismerése, azoknak a tényezőknek a feltárása, amelyek a tehetséghez, tehetséggondozáshoz való viszonyulásukat meghatározzák. Vizsgálta a szülők tehetséggondozási rendszerrel kapcsolatos igényeit, elvárásait. A kutatás elsődleges célcsoportját a köznevelésben tanuló diákok szülei jelentették. A vizsgálat kiterjedt a tanórán kívüli és az iskolán kívüli tehetséggondozó programokban részt vevő gyerekek szüleire is. A kutatás másodlagos célcsoportja a tehetséggondozási feladattal megbízott köznevelési intézmények vezetői és a tehetséggondozásban részt vevő pedagógusai voltak.

Néhány megállapítás:

• Mind az intézményvezetők, mind a pedagógusok körében nagyon magas azoknak az aránya, akik a szülők és az iskola közös feladatának tekintik a tehetséggondozást.
• Az iskola általában számít a családok támogatására, az ott rendelkezésre álló társadalmi- és kulturális erőforrásokra.
• Az intézmény, illetve a család által biztosított különböző erőforrások ideális esetben összeadódnak, egymást kiegészítve, segítve hozzájárulnak a tanuló tehetségének kibontakozásához.
• A szülő elkötelezettsége és a szülő-iskola kapcsolat jelentősége a tehetséges tanuló előrehaladásában fontosabb, mint a tanulói összetétel vagy a családi háttér.
• Az iskola és a szülő közötti együttműködés egy folyton alakuló, erősödő vagy éppen gyengülő kapcsolat.
• A tehetséggondozási programok és a tehetségspecifikus szervezeti egységek az iskola és a szülő viszonyrendszerében a tehetséggondozás mentén differenciálódást idéznek elő.
• A tehetséggondozási programok és az ezekről folyó szakmai és laikus diskurzus egy intenzívebb együttműködési folyamatot indítanak be a szülő és az iskola között.
• Az együttműködés során a szülők nem jelennek meg több alkalommal az iskolában; gyermekük tehetségének támogatása inkább az otthoni feladatokat növeli meg, így a szülői bevonódás otthoni formája válik intenzívebbé.
• A megkérdezett szülők egyharmadának jelentenek gondot az iskolán kívüli tehetséggondozás anyagi költségei.
• A személyes leterheltség, időhiány jelenti a legnagyobb nehézséget a tehetséges gyermeket nevelő szülők számára.

Társadalmi oktatási tőke

Az oktatási rendszer és a tehetséggondozás a tehetséggondozáshoz való egyenlő hozzáférés szempontjából

A kutatás célja, hogy felfedje a tehetséggondozáshoz való hozzáférés hiányosságait, problémáit, valamint javaslatokat tegyen a tehetséggondozáshoz való hozzáférés javítására. A kutatás célcsoportját a köznevelésben tanuló diákok, valamint a tehetséggondozásban részt vevő pedagógusok, tehetségfejlesztési szakértők, tehetséggondozási feladatot is ellátó más szakemberek képezték.

Néhány megállapítás:

• Az iskolák a törékenyebb szocioökonómiai státuszú tehetséges diákok esetében fontos kompenzációs szerepkört látnak el.
• A reziliens tehetségekkel való munka és a kibontakozásukat szolgáló kooperáció elsősorban az osztályfőnökre mint kulcsszereplőre hárul.
• Ahol a hátrányos helyzetű gyermekek aránya magasabb, jó lehetőséget ad a tehetségek felismeréséhez, ha valamilyen országos szintű sportprogramba kapcsolódhatnak be a tanulók; így ezekben az intézményekben a fiúk körében a sport mint tehetségterület előfordulási gyakorisága kiemelkedő.
• A vizsgált iskoláknál erősségként említik az intézményvezetők a szociális tehetségterületen fejlesztő hatást generáló, iskolai szintű közösségfejlesztő programok bevezetését.

Infrastrukturális oktatási tőke

A tehetséggondozás humán erőforrásai és a tehetségsegítés eszközerőforrásai

A kutatás célja a hazai köznevelési intézmények, illetve más tehetségfejlesztéssel foglalkozó szervezetek tehetséggondozó szakemberekkel való ellátottságának, valamint a tehetségsegítés eszközerőforrásainak – tárgyi eszköz és infrastruktúra – felmérése, valamint az intézmények tehetséggondozó programjainak feltérképezése. A kutatás elsődleges célcsoportját a tehetséggondozásban részt vevő pedagógusok, tehetséggondozási feladatot is ellátó más szakemberek, valamint a tehetségügy intézményi, helyi, társadalmi szintű előmozdításán munkálkodó (gazdasági, infrastrukturális, innovációs erőforrásokat előteremtő) munkatársak (pl. oktatási intézmények vezetői, Tehetségsegítő Tanácsok vezetői) voltak. A kutatás másodlagos célcsoportját azok a köznevelési intézmények és civil szervezetek képezték, amelyekben – valamilyen formában – tehetséggondozás, tehetségfejlesztés valósul meg.

Néhány megállapítás:

Tehetséggondozó programok

• A legyakoribb tehetséggondozó tevékenység a versenyekre való felkészítés, a vetélkedők, házi versenyek rendezése; a szakkörök és sportkörök.
• A tematikus nyári táborok, speciális tehetséggondozó programok a kedvezőbb tanulói háttérrel jellemezhető iskolákban gyakoribbak.
• Több foglalkozási forma esetében azok a pedagógusok aktívabbak, akiknek van valamilyen tehetséggondozással kapcsolatos kiegészítő végzettségük.
• Az egyházi iskolákban a nevelőtestület nagyobb aránya tevékeny a tehetséggondozó tevékenységekben.
• A tanórán belüli differenciált tehetséggondozói tevékenységek körében kisebb arányban vannak jelen az intézményesített pedagógiai rutinok. A legtöbb esetben személyre szóló odafigyeléssel, a többiekétől eltérő órai feladatokkal, házi feladatokkal tudnak operálni a tanárok.

Szakember-ellátottság

• Az intézmények harmadában egyetlen tehetséggondozással, tehetségfejlesztéssel kapcsolatban folytatott speciális pedagógusképesítés sincs jelen.
• A szakvizsgát szerzett vagy szakirányú továbbképzési szakon végzett pedagógusok az iskolák ötödében-negyedében dolgoznak, a tehetségfejlesztő tanári diplomával rendelkező pedagógusok minden tizedik iskolában tagjai a nevelőtestületnek.
• A pedagógusok többségének, 61 százalékának nincs a tehetséggondozásról, tehetségfejlesztésről edukatív ismerete.
• A tehetséggondozás során a legnagyobb nehézséget a pedagógusok számára saját és tanulóik magas leterheltsége jelenti.
• A vizsgálatban részt vevő pedagógusok 56 százaléka szerint inkább a pedagógusok módszertani tudását kellene fejleszteni ahhoz, hogy a tehetséggondozás hatékonyabban folyjon, és csak négytizede szerint inkább intézményének infrastrukturális, illetve eszközellátottságát.

Eszközerőforrások

• Az átlagnál gyengébb kompetenciaeredményű, alul teljesítő és kedvezőtlenebb társadalmi hátterű tanulókat oktató intézményekben magasabb az eszközfejlesztő iskolák aránya.
• Az eszközbeszerzések közel fele IKT-eszközök vásárlására, illetve tanulási segédeszközök beszerzésére irányult.
• A központi költségvetési, önkormányzati, civil támogatások számszerűsége (és valószínűleg értéke is) eltörpül az uniós pályázatok volumene mellett.
• Az eszközfejlesztések között alig találunk olyat, amit ne tudnának a tehetséggondozási foglalkozások során felhasználni.
• A legtöbb intézmény IKT-fejlesztést tart szükségesnek, a második leggyakoribb igény a nyelvi vagy természettudományi laborfejlesztésre vonatkozik, a harmadik pedig általában véve a tanulást segítő eszközök bővítésére, cseréjére irányul.

Didaktikai oktatási tőke

A tehetségbarát intézményi tanulási módszerek elmélete és gyakorlata

A kutatás célja, hogy betekintést nyújtson a tanulási környezet szempontjából komplex, szervezeti szintű tehetségtámogató gyakorlatokba. Ennek során kiemelten vizsgálta az innovatív és eredményes gyakorlatot folytató intézményeket abból a szempontból, hogy milyen intézményi és pedagógiai célok határozzák meg a tehetségfejlesztés intézményi gyakorlatát, valamint azt, hogy hogyan határozza meg a tehetségfejlesztés intézményi és pedagógiai célja a pedagógusok gyakorlatát. A kutatás célcsoportját a Köznevelési törvényben foglaltak szerint tehetséggondozási feladattal megbízott, iskolai nevelés és oktatás feladatot ellátó köznevelési intézmények, intézményvezetők, az intézményekben oktató pedagógusok, valamint tehetséggondozó szakértők, szaktanácsadók alkották.

Néhány megállapítás:

• Az iskolák számára kiemelten fontos terület a tehetséggondozás céljainak és gyakorlatának tudatos és az intézményhasználók számára is látható megjelenítése, ami az intézmény presztízsének egyik kulcselemeként azonosítható.
• A szakirodalom három – hagyományos, átmeneti és adaptív – intézményi szintű tehetséggondozó modellje közül az első kettő érhető tetten a kutatás adatai alapján.
• Megjelenik a tehetséggondozásban a megosztott felelősség és több szereplő együttes tevékenységének igénye, gyakorlata azonban még nem kialakult.
• A diagnosztizálás célja általában a homogén csoportok kialakítása, eszköze többnyire a megfigyelés vagy a tantárgyakhoz kötődő tesztek.
• Egyre gyakoribbak sztenderdizált, komplex tehetségdiagnosztizáló eszközök is, azonban ritka gyakorlat, ahol ezek nem egyszeri, szelekciós eszközökké válnak.
• A tehetséggondozáshoz kötődő intézményi célok megvalósításnak szervezeti keretei – az intézményen belül – döntően a tanulók osztálytermen kívüli egyéni mentorálását és délutáni óráit támogatják, majd ezt követi a tantárgyi alapon szétválasztott, szelektív csoportalkotás.
• A tehetséggondozásra leginkább alkalmas tevékenységnek tartják a tanórán kívüli, de azok módszertanát követő tehetséggondozó szakköröket, versenyfelkészítő foglalkozásokat.
• A pedagógusok a tehetség fejlesztéséhez kötődően számos korszerű pedagógiai elvet, módszert ismernek, ezeket azonban a vizsgált intézmények többségében nem heterogén osztályteremben, hanem kiválogatott diákok csoportjában vagy egyéni fejlesztés keretei között alkalmazzák, tartják megvalósíthatónak.
• Az iskola hagyományos szervezeti és működési kereteit megmozgató, meghaladó projekt jellegű megoldások kevéssé preferáltak a pedagógusok körében. A kutatásban nincs a tanórai tanítási tevékenyéghez kötődően dúsításra, gazdagításra utaló meggyőző adat.

A pedagógusok tehetséggondozással kapcsolatos előzetes ismeretei

A kutatás célja, hogy feltárja a tehetséges tanulót oktató tanárral kapcsolatos attitűdöket, tehetségképet, valamint a tehetséggondozással kapcsolatos tanári hiedelmeket, tévhiteket, tehetségmítoszokat, továbbá a tehetséggondozás szempontjából kritikus szervezeti tényezők – tehetségklíma – összetevőinek megítélését, hogy kellő információval rendelkezzünk arról, milyen ellenállásokat kell legyőzni a tehetséggondozás területén megvalósítandó fejlesztések bevezetéséhez. A kutatás célcsoportját a Köznevelési törvényben foglaltak szerint tehetséggondozási feladattal megbízott, iskolai nevelés és oktatás feladatot ellátó köznevelési intézmények, intézményvezetők, az intézményekben oktató pedagógusok alkotják.

Néhány megállapítás:

• A megkérdezett pedagógusok szerint a tanárok tapasztalatai elegendőek a tehetség kiválasztásához, és a tanárnak azt kell tanítania a tehetséggondozó programban, amihez leginkább ért.
• A hagyományos osztályban a differenciálás mint tehetséggondozási megoldás vonatkozásában a válaszadók összességében nem értenek egyet, de nem is utasítják el, hogy ez lenne a tehetséges tanulók támogatási módja.
• Összességében szintén semleges a viszonyulás ahhoz a kérdéshez, hogy pénz és felszerelés nélkül elképzelhető-e a tehetséggondozás.
• Az elutasított hiedelmek között van a tehetségfelfogás rögzült módja, amely szerint a születéstől adott tehetség idővel, tapasztalattal nem változik.
• A tehetségazonosítás területén szintén nem elfogadott, hogy a tehetséges diák azonosítása egy kiválasztási eszközzel történhet.
• A tehetséggondozás azon hiedelmei a leginkább elutasítottak a válaszadók részéről, amelyek szerint a tehetséges tanulóknak nincsenek speciális problémái, kihívásai, illetve nincsenek sajátos szociális, érzelmi szükségletei.
• A pedagógusok tehetséges lányokra vonatkozó asszociációiban magasabbak a motivációra, elköteleződésre, szorgalomra utaló jelzők.
• A pedagógusok tehetséges fiúkra vonatkozó asszociációiban többször jelenik meg az intellektusra, valamint az öntörvényűségre, viselkedési problémákra való utalás.
• A tehetséges lányoknál hajlamosak jobb szociális alkalmazkodóképességet feltételezni a tanárok.
• Az átlagos tanulókhoz képest a tehetséges fiúknál erősebb az alkalmazkodási zavar társítása a tehetséghez.

Kiemelkedő képességű pedagógusok, pedagógiai tehetségek egyéni jellemzői

A kutatás célja a kiemelkedő képességű pedagógusok egyéni jellemzőinek, gondolkodásmódjának feltárása, ennek kapcsán a pedagógusjelölt hallgatók, az őket képző oktatók és a már pályán lévő pedagógusok közötti jellemzők különbségeinek megragadása. A kutatás elsődleges célcsoportja a nevelési-oktatási intézményekben tanító pedagógusok/pedagógusjelöltek, valamint a pedagógusképzésben tanuló tehetséges hallgatók. Másodlagos célcsoport azok az intézmények, ahol a kiemelkedő képességű pedagógus, -jelölt tanít, valamint az érintett felsőoktatási intézmények oktatói.

Néhány megállapítás:

• A pedagógusi kiválóságnak többféle megnyilvánulási formája létezik, ezekben a pedagógusi tulajdonságok és kompetenciák, valamint a pedagógiai munka más-más jellemzője domborodik ki.
• Az oktatási szintekhez kapcsolódó hallgatói és oktatói vélemények sokkal több közös, mint eltérő vonást tartalmaztak a pedagógiai tehetségre vonatkozóan.
• A pedagógiai tartalmi és módszertani tudás, valamint a fejlett kompetenciák szerepe egyaránt meghatározó. 
• A kiváló pedagógusok a kontrollcsoportnál gyakrabban használnak változatos értékelési formákat, eszközöket, alkalmaznak differenciált feladatokat a foglalkozásokon, valamint reflektálnak saját tanórai tevékenységükre.
• Azon pedagógusok, akik a tanulók egyéni szükségleteit is figyelembe veszik, és fontosnak találják a diákok visszajelzéseit, sokkal együttműködőbbnek érzik a diákokat, és kevesebb fegyelmezési problémájuk van.
• Azon pedagógusok, akik rendszeresen reflektálnak saját pedagógusi gyakorlatukra, jobban figyelnek a tanulók igényeire és a tanulócsoport sajátosságaira.
• A hátránykompenzáció területén dolgozó tanároknál kiemelt fontosságú a pozitív munkahelyi légkör és a kollegiális támogatás.
• A pedagógusképzésben részt vevő hallgatói és oktatói csoportok véleménye megegyezik abban, hogy a tehetséges pedagógus legfontosabb jellemzője a gyermekközpontúság.
• Míg a hallgatók a rugalmasságot, nyitottságot, naprakészség fogalmakat használták, addig az oktatók az ezen jellemzők hátterében húzódó reflektív gyakorlatot és a folyamatos szakmai fejlődés melletti elköteleződés fontosságát emelték ki.
• Az oktatók és hallgatók egyaránt elismerik a képzés diszciplináris elemeinek magas színvonalát és az oktatók magas szintű szaktudományos tudását, ugyanakkor a képzés erősségeként a tanítási gyakorlatokat említik.
• A képzéssel szemben megfogalmazott legerőteljesebb kritikák a két terület összehangolására vonatkoztak.
• Igényként merült fel a tantárgypedagógiai, szakmódszertani kurzusok, valamint a reflexiót fejlesztő foglalkozások számának növelése.
• A hallgatók kiemelték a különböző szakterülethez kapcsolódó versenyeket, az oktatók a kapcsolódó szervezési és finanszírozási nehézségeket.
• A hallgatók és oktatók egyaránt fontosnak találják a tanulmányi ösztöndíjakat és nemzetközi tapasztalatok megszerzését célzó tanulmányutakat.

A munkaerőpiaci tehetséghasznosulás

A kutatás célja a magyar kis- és középvállalkozások (kkv-k) tehetséges munkatársak megszerzésére, megtartására, fejlesztésére és hasznosítására irányuló tevékenységeinek felmérése, jó gyakorlatok megismerése, valamint annak feltárása, hogy milyen tényezők állnak a vállalkozások sikerességének hátterében, és ezen belül mi az innováció szerepe. A kutatás a rendelkezésre álló adatbázisok, rendszeres központi adatgyűjtések segítségével vizsgálta, hogy a képző intézményekben végzett tehetségekben rejlő potenciál hogyan hasznosult a munkaerőpiacon. A kutatás emellett megvizsgálta, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások munkaerőfelvételénél mennyiben játszik szerepet a tehetség, milyen kiválasztási eljárásokat alkalmaznak a tehetség felismerésére, hasznosítják-e a tehetséges munkatársakban rejlő kreatív potenciált; a vállalkozások vezetői, tulajdonosai ösztönzik-e az innovatív ötleteket, önálló kezdeményezéseket; a vállalkozások háttérváltozói szerint milyen jellemző eltéréseket figyelhetünk meg az innovációs tevékenységek intenzitása tekintetében; továbbá, hogy a kis- és közepes vállalkozások milyen relatív előnyökkel és hátrányokkal jellemezhetők a tehetségvonzó képesség vonatkozásában. A kutatás célcsoportját a magyarországi kis- és közepes vállalkozások vezetői/tulajdonosai (500 kkv), továbbá kis- és közepes vállalkozások tehetséges munkavállalói képezték (50 fő).

Néhány megállapítás:

• Alapvető különbségek vannak a nagyvállalatok, valamint a kkv-k működése között; a tehetségmenedzsment irodalma az előbbiekre van optimalizálva.
• A kkv-k vezetői a tehetség fogalmát tágabban értelmezik, mint a szakirodalom.
• A vállalkozók a tehetség legfontosabb összetevőjének a szakmai tudást, felkészültséget tekintik; emellett a tanulás igényét, a motivációt és az interperszonális készségeket emelték ki.
• Nagy eltérés látszik a különböző működésmódú vállalkozások tehetségfelfogása között: a kreatív vagy döntés-előkészítő tevékenységeket folytató vállalatok számára a tehetség az, aki „out-of-the-box” gondolkodásra képes és kreatív; míg az inkább végrehajtásfókuszú kkv-k vezetői számára a tehetség az a szakember (vagy leendő szakember), aki jó problémamegoldó, motivált és terhelhető.
• A vállalkozás vezetőjének központi szerepe van a cég működésében; számos esetben a vezető a kreatív tehetség a cégben, a stratégiai döntéshozatalba pedig nem feltétlenül vonja be a munkatársakat.
• A kisebb vállalkozások nem tudnak erősek lenni a – tehetséges – munkaerő toborzásában, képzésében; a vállalatok több mint kétharmada szerint nem sikerült megtalálni a tehetséges munkatársakat.
• A kkv-k úgy látják, elsősorban a hozzájuk hasonló nagyságú vállalatokkal versenyeznek a munkavállalókért.
• A kkv-k tehetségekkel (és általában a munkaerővel) kapcsolatos gyakorlatainak legfontosabb kontextuális eleme a cégek által érzékelt munkaerőhiány.
• A legmarkánsabban megjelenő eszköz, amivel motiválni és megtartani tudják a tehetséges munkavállalóikat, az anyagi juttatások; de kiemelték az elismerés, a bizalmi, partneri viszony kiépítésének fontosságát is.
• A kkv olyan „soft” eszközökkel tudja vonzóvá tenni magát, ami a vállalatvezetők meglátása szerint egy nagyobb cégnél nem feltétlenül lehetséges: ilyen a nagyfokú rugalmasság, pl. a munkaidőben, munkaterhelésben; vagy az a családias légkör, amiben jól érzik magukat a kollégák.
• A cégek mintegy harmadának van valamilyen kapcsolata oktatási, képzési intézményekkel (akár úgy, hogy részt vesznek az oktatásban, akár úgy, hogy anyagiakkal vagy szolgáltatásokkal támogatják azt).
• A vezetők alapvetően nyitottak az újító, innovatív ötletekre, amennyiben azok a mindennapi működésre vonatkoznak.
• A vállalkozás vezetésére, stratégiájára vonatkozó ötleteket sem vetik el, de erősebben megjelenik az a vélemény, hogy ezek a döntések nem a munkatársakra tartoznak.
• A tehetségesnek nevezett munkatársak elkötelezettek a munkahelyük iránt, és elsődlegesen ott képzelik el magukat a közeljövőben.
• A kisebb cégből és laposabb struktúrából következően úgy látják: nem egyértelmű, meddig tudnak eljutni a ranglétrán.
• A munkavállalók változó oktatási tapasztalatokkal rendelkeznek, azonban nagyrészt egyetértettek abban, hogy a jelenlegi munkájukhoz szükséges tudást menet közben, munkavállalóként sajátították el.
• Legfontosabbnak a problémamegoldó-képességüket tartják, valamint az alkalmazkodóképességüket és a precizitást.
• A munkavállalók az autonómiát és a partneri viszonyt értékelik leginkább a munkahelyükben, valamint annak rugalmasságát.
• Az önálló vállalkozás indítását se nem támogatják, se nem utasítják el egyöntetűen

Összegzés

Írásunkban igyekeztük körüljárni az erőforrások néhány jellegzetességét a társadalomtudományok felől közelítve a tehetséggondozás területéhez. A Tehetségek Magyarországa program kutatásainak néhány eredménye alapján töredékes, de változatos pillanatképet kaphatunk a hazai tehetséggondozás (egyelőre zömmel külső) erőforrásairól. Az eddigi megállapítások alapján is kitapinthatók az erőforrásokat különböző területeken jellemző növekedési lehetőségek, aszimmetriák és korlátok, valamit itt-ott (képzés és munkaerőpiac) már ezen erőforrások transzformációinak jelensége is tanulmányozható. Bízunk benne, hogy utóbbiak – illetve a belső erőforrások –vonatkozásában longitudinális kutatásaink révén tovább gazdagodhatnak ismereteink a hazai tehetségvagyonról.

Jegyzetek

1 Az Új Nemzedék Központ tehetségfejlesztéssel kapcsolatos koncepciójáról, az EFOP-3.2.1, illetve hazai forrású projektekben folytatott tevékenységeiről több korábbi írásban beszámoltunk (Elter, 2016, 2017; Jávor, 2017; Sebestyén, 2016; Sinka, 2017).

2 Bourdieu elméletének kritikáját lásd: Pokol, 1995, pp. 89–91.

3 Az elmélet vázlatos ismertetését magyarul lásd: Derényi és mtsai., 2015, p. 14.

4 A kutatási jelentéseket a Tehetségműhely sorozatban publikáljuk, melynek eddig egy kötete jelent meg (Rétallérné, Burányiné, 2017).

5 Nemzetközi, illetve hazai longitudinális kutatásokról lásd: Subotnik és Arnold, 1994, illetve Balogh, 2014.

6 A kutatások ismertetése, a hivatkozott kutatási jelentéseken túl az Új Nemzedék Központ kutatóinak – a 2018. december 10-én megrendezett – Tehetségbarát iskola című konferencián bemutatott prezentációin, valamint a kutatásokat megalapozó kutatási feladatleírásokon alapulnak. A feladatleírások összeállításában közreműködött: Rétallérné dr. Görbe Éva, Sinka Edit, Szabó Vilmos és Szitó Imre.

Felhasznált irodalom

Balogh László (2014). A magyarországi tehetségkutatások áttekintése a rendszerváltás éveitől 2013-ig. In Balogh László és mtsai. (szerk.) Magyar Tehetséggondozó Társaság. Almanach 2014. Készült a MTT 25. évfordulója alkalmából. Magyar Tehetséggondozó Társaság, Debrecen, pp. 109–218.

Bourdieu, P. (1999). Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Angelusz Róbert (szerk.) A társadalmi rétegződés komponensei. Válogatott tanulmányok. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, pp. 156–177.

Cipolla, C. M. (1962). The Economic History of World Population. Penguin Books, Baltimore, Maryland. (Pelican Books A537.)

Defoe, D. (1719). The Life and Strange Surprizing Adventures of Robinson Crusoe, Of York, Mariner: Who lived Eight and Twenty Years, all alone in an un-inhabited Island on the Coast of America, near the Mouth of the Great River of Oroonoque; Having been cast on Shore by Shipwreck, wherein all the Men perished but himself. With An Account how he was at last as strangely deliver’d by Pyrates. W. Taylor, London.

Derényi András – Expanzió Kft. – Fehérvári Anikó – Galántai Júlia – Kállai Gabriella – Szemerszki Mariann (2015). Tehetséggondozás, tehetségfejlesztés. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. (Oktatáspolitikai döntéshozást támogató elemzések)

Elter András (2016). Kihívások és válaszok. Az Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft. tehetségfejlesztési koncepciója. In Kónyáné Tóth Mária − Molnár Csaba (szerk.) Kihívások az oktatásban: demográfia, digitalizáció, munkavállalói kompetenciák, tartalomfejlesztés. XVIII. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia. Suliszerviz Oktatás és Szakértői Iroda – Suliszerviz Pedagógiai Intézet, Debrecen, pp. 340–349.

Elter András (2017). A tehetségvesztés csökkentése a kutatás és fejlesztés eszközrendszerével. In Kónyáné Tóth Mária − Molnár Csaba (szerk.) Az oktatás jövőképe, a tudás új értelmezése a digitális világban. XIX. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia. Suliszerviz Oktatás és Szakértői Iroda – Suliszerviz Pedagógiai Intézet, Debrecen, pp. 468–477.

Erőforrás (1959–1962). In Bárczi Géza, Országh László (szerk.) A magyar nyelv értelmező szótára. Budapest, Akadémiai Kiadó

URL: http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/kereses.php?... (Letöltés ideje: 2018. 12. 06.)

Gaskó Krisztina – Pajor Gabriella (2018). Tehetséges diákok motivációs állapotának keresztmetszeti és longitudinális vizsgálata eltérő nevelési-oktatási környezetben. Résztanulmány. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Homoki Andrea – Kállay Gabriella (2018). Az oktatási rendszer és a tehetséggondozás a tehetséggondozáshoz való egyenlő hozzáférés szempontjából. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Imre Nóra (2018). Tehetséges gyermekek szülei tehetséggondozásban való részvétele és elvárásai. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Jávor Balázs (2017). Tehetséggondozás – tehetséges fiatalok: az Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft. kutatási eredményei és fejlesztései. In Kónyáné Tóth Mária − Molnár Csaba (szerk.) Az oktatás jövőképe, a tudás új értelmezése a digitális világban. XIX. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia. Suliszerviz Oktatás és Szakértői Iroda – Suliszerviz Pedagógiai Intézet, Debrecen, pp. 158–163.

Kalocsai Janka (2018). A tehetséggondozás humán erőforrásai és a tehetségsegítés eszközerőforrásai. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Kovács Anikó – Horváth László (2018). A tehetséggondozás szereplőinek és intézményeinek hálózati együttműködése. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Kovács Edina – Orgoványi Judit (2018). Kiemelkedő képességű pedagógusok, pedagógiai tehetségek egyéni jellemzői. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Kun Richárdné – Rákóczi Emese (2018a). Középiskolai tehetségek jövőképének és iskolai karrierjének vizsgálata. Résztanulmány. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Kun Richárdné – Rákóczi Emese (2018b). Tehetség életpálya-mintázatok feltérképezése. Résztanulmány. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Livi-Bacci, M. (1999). A világ népességének rövid története. Osiris Kiadó, Budapest.

Marx, K. (1968). A tőke. II. könyv. Kossuth Könyvkiadó, Budapest. (Karl Marx és Friedrich Engels művei 24.)

Pokol Béla (1995). Modern francia szociológiaelméletek. Budapest, kézirat.

Rapos Nóra – Lénárd Sándor (2018a). A tehetségbarát intézményi tanulási módszerek elmélete és gyakorlata. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Rapos Nóra – Lénárd Sándor (2018b). A pedagógusképzésben és az akkreditált pedagógus- továbbképzési rendszerben előforduló tehetségszempontú képzési elemek vizsgálata. Elemzési szempontrendszer, Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Rétallérné dr. Görbe Éva – Burányiné Rákóczi Emese (2017). Válogatott nemzetközi tehetségbibliográfia. Selected International Bibliography on Giftedness, 2006–2016. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest. (Tehetségműhely 1.)

URL: http://tehetsegekmagyarorszaga.hu/sites/default/files/documents/valogatott_nemzetkozi_tehetsegbibliografia_.pdf (Letöltés ideje: 2018. 12. 18.)

Sass Judit – Bodnár Éva (2018). A pedagógusok tehetséggondozással kapcsolatos előzetes ismeretei. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Sebestyén József (2016). A Minősített Tehetséggondozó Műhelyek rendszere. In Kónyáné Tóth Mária − Molnár Csaba (szerk.) Kihívások az oktatásban: demográfia, digitalizáció, munkavállalói kompetenciák, tartalomfejlesztés. XVIII. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia. Suliszerviz Oktatás és Szakértői Iroda – Suliszerviz Pedagógiai Intézet, Debrecen, pp. 353–361.

Seres-Busi Etelka (2018). Az oktatási rendszer tehetségszempontú átjárhatóságának szabályozása. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Sinka Edit (2017). Az egyenlő hozzáférés esélyei a tehetséggondozásban. In Kónyáné Tóth Mária − Molnár Csaba (szerk.) Az oktatás jövőképe, a tudás új értelmezése a digitális világban. XIX. Országos Közoktatási Szakértői Konferencia. Suliszerviz Oktatás és Szakértői Iroda – Suliszerviz Pedagógiai Intézet, Debrecen, pp. 482–487.

SORECO Research Kft. (2018). Tehetséggondozás a köznevelési intézményekben 2017. Zárójelentés a „Tehetségek Magyarországa” című EFOP-3.2.1-15-2016-00001 kódszámú kiemelt projekthez kapcsolódóan. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Subotnik, R. F. – Arnold, K. D. (szerk.) (1994). Beyond Terman: Contemporary longitudinal studies of giftedness and talent. Ablex Publishing Corporation, Norwood, New Jersey. (Creativity research)

Szepesi Balázs – Herczeg Bálint – Lénárd Tünde (2018). Nemzetközi tehetségindexek összehasonlító vizsgálata. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Szerb Antal (1962). A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó, Budapest.

Tóth Kinga (2018). A munkaerőpiaci tehetséghasznosulás vizsgálata. Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft., Budapest, kézirat.

Wrigley, A. E. (2006). The transition to an advanced organic economy: half a millennium of English agriculture. Economic History Review. 59/3., pp. 438–480.

Ziegler, A. (2005). The Actiotope model of giftedness. In Sternberg, Davidson (szerk.) Conceptions of Giftedness. Cambridge University Press, Cambridge, pp. 411–434.

Ziegler, A. – Baker, J. (2013). Talent development as adaptation: the role of educational and learning capital. In Phillipson, S. N. – Stoeger, H. – Ziegler, A. (szerk.) Exceptionality in East Asia. Explorations in the actiotope model of giftedness. Routledge, London, New York, pp. 18–39.

Ziegler, A. – Vialle, W. – Wimmer, B. (2013). The actiotope model of giftedness: an introduction to some central theoretical assumptions. In Phillipson, S. N. – Stoeger, H. – Ziegler, A. (szerk.) Exceptionality in East Asia. Explorations in the actiotope model of giftedness. Routledge, London, New York, pp. 1–17.