Megjelent a Tehetségműhely sorozat 3. kötete

Alapvető társadalmi igény, hogy a hazai tehetséggondozással, tehetségfejlesztéssel foglalkozó szervezetek (köznevelési intézmények, civil szervezetek stb.) olyan körülményeket biztosítsanak az oktatási
szereplőknek, melyek mindenki számára lehetőséget nyújtanak tehetségük kibontakoztatására, s igazodnak a társadalmi-gazdasági változásokhoz és az egyéni szükségletekhez is. Ahhoz, hogy minél több tehetség tudja képességeit megfelelően kibontakoztatni, valamint képességeit teljesítménybe fordítani, jól működő környezetre van szükség. Ennek egyik lényeges eleme a tehetséggondozás, melyhez jól felkészült szakemberekre van szükség (Gyarmathy, 2007). 

Az elmúlt húsz évben a hazai tehetséggondozás területén jelentős változást hozott az a szemléletváltás, mely a tehetség megjelenésére és fejlesztésére már nem magától értetődő, spontán folyamatként
tekint, hanem tudatos, szervezett tevékenységként képzeli el (Bíró, 2015). Ennek is köszönhető, hogy a XX. század utolsó harmadában világszerte sokasodtak a tehetséggondozás témaköréhez kapcsolódó kutatások, valamint egyre több fejlesztő program is napvilágot látott (Balogh, 2007). Azt, hogy a tehetségesek közül ki lesz eredményesebb, nem tudjuk megjósolni. A tehetség kibontakozását elősegítő tényezőket érdemes vizsgálni, mert a környezet hatásait befolyásolhatjuk, a személyiségfejlődést irányíthatjuk, korrigálhatjuk, a negatív tényezők egy részét talán kiiktathatjuk a tehetségfejlesztés során. 

A tehetség sok év alatt kibontakozó folyamat, nem pedig öröklött és egész életünkben változatlanul megmaradó tulajdonság (Csíkszentmihályi, Rathunde, Whalen, 2010). Az iskoláknak tehát jelentős szerepük
van ebben a folyamatban, vagyis a köznevelési intézményekben olyan stratégiára – és e stratégiával azonosulni tudó és akaró, eszközerőforrás-kapacitást biztosító vezetőkre – van szükség, amely segíti a
tehetséggondozó programok tervezését, szervezését, működtetését és állandó fejlesztését. 

A tehetséggondozás Magyarországon széles intézményi és személyi hálózatot ölel fel. A tehetséggondozás humán erőforrásainak és a tehetségsegítés eszközforrásainak feltárása, továbbá a kutatás megalapozása érdekében szükségesnek tartjuk áttekinteni a téma szempontjából releváns külföldi és hazai szakirodalom, publikációk főbb tanulságait, a témában zajlott kutatások legfontosabb eredményeit, valamint a kutatás során használt definíciókat.